Chernobyl Tour-Reloaded

2011 Május 5.

Elérkezett a várva várt nap!Az éjszaka elég gyorsan eltelt,köszönhetően a késői fekvésnek.A hotelben a reggeli kicsit érdekes volt, semmi sem hasonlított a nálunk megszokottra,de minden nagyon finom volt,bátran próbáljatok ki minden harapnivalót!Visszamentünk a szobába hogy felkészüljünk az útra,lent a hotel előtt pedig felszerelkeztünk ukrán ásványvízzel(nem vodkával:).

Mivel a csoport találkozó a hotelünk előtt volt, így igen kényelmes dolgunk volt.Itt találkoztunk a Solo East Travel vezetőjével, akivel letudtuk a piszkos anyagiakat,sőt mivel ők intézték nekünk a szállást, a szoba árát is neki fizettük ki.Kicsit izgultunk, hogy a hotelban nem fogják-e majd mégegyszer elkérni, mivel semmilyen papírt nem kaptunk.Mivel csak pár napja volt a 25éves évforduló, ezért elég sokan voltunk.A buszon sikerült egész jó helyet kifognunk elől,így végig láttuk, hogy merre is megyünk.Az út elég érdekes volt,sok ukrán falun mentünk keresztül ill. volt egy pillanat, amikor kicsit megijedtünk.Történt ugyanis, hogy a buszsofőrünk leszállt egy buszmegállóban várakozóhoz,hogy megkérdezze merre kell menni!Számomra volt még egy érdekes körforgalom,ami akkora volt mint két foci pálya,kicsit oroszos:). Lassan megérkeztünk a Dytyatky-i ellenőrző pontra,vagyis a 30km-es körzet határához.Itt utitársaim próbáltak volna fotózni amit egy fiatal határőr nem nézett jó szemmel.Kicsit szemfüles voltam, igy a mi csoportunkból én léphettem át elsőként a Zóna határát.Innentől egy kicsit misztikus lett a táj hangulata. Csernobilban csatlakozott hozzánk az idegenvezetőnk.Furcsa volt, hogy itt viszonylag nagy volt a jövés- menés,bár ez megtévesztő hisz itt gyerekek már soha többé nem fognak játszani!Ezután következett a Chernobylinterinform irodája,ahol egy papír aláírása és egy rövid tájékoztató után folytattuk utunkat.A 10km-es határon viszonylag simán átjutottunk.Az első dolog, amit megláttunk az épülő 5ös és 6os blokk hűtőtornya volt és az akkor még építés alatt álló 5ös és 6os blokk.Érdekesség, hogy a baleset után a hivatalos szervek nem akarták leállítani az építéseket, így a 4es blokkal együtt a Szovjetunió legnagyobb atomerőműve lett volna a Csernobili.És végre megpillantottuk a fák között az atom erőmű kéményét!Közben elhaladtunk egy csatorna mellett, amin volt 4 zsilip és az egyik le volt zárva,valószínű a néhai 4es blokk zsilipje.Ezután pedig feltűnt előttünk a Pripyat jellegzetes "városköve".Azért egy kihalt övezethez képest meglepően jó utakon közlekedtünk!A romos házak előttünk jelezték, hogy  megérkeztünk az "ukrán Paksra",azaz Pripyatba.Furcsa volt elhaladni az idáig csak képről,videóról látott házak között a Lenin sugárúton.A túra első megállója a művelődési háznál volt.Ezt körbe járva jutottunk el a sohasem használt vidámparkba,a világ egyik leghíresebb óriáskerekéhez.Eléggé megviselte az idő a fa szerkezeteket,de a dodzsemek sem néztek ki túl jól.Egyébként csoda, hogy megvannak,pár vasgyűjtésre szakosodott család hamar elhurcolná, ha mondjuk ez kis hazánkban lenne.Követtük a turisták által kitaposott ösvényt,közben kisérőnk több helyen megmutatta a sugárzást,ami némelyik moha társuláson 11 mikro sievert/órát mutatott!Budapesten ez az érték 0,059-0,135 mikro sievert/óra.Ezután a Hotel Polissyaba mentünk, amelynek tetejéről fantasztikus kilátás nyílt az egész városra és magára a szarkofágra.A hotelben egyébként volt lift, ami valamikor önállósította magát és két emelet között fél úton elakadt.Ezután a túra egy kis időre elakadt, mivel egyik társunk elmaradt,de megkerült!Folytattuk buszos utunkat a kihalt Pripyatban,következő fotós helyünk egy iskola és az uszoda volt.Itt két részre vált a csoport, hogy kényelmesebben tudjunk nézelődni.Mi az uszodával kezdtük.Az előtérben valamikor büfé működött,sajnos ott jártunkkor már jó ideje zárva volt.A medencéhez érve megdöbbentő volt, hogy milyen mély medence,a képek alapján nem tűnt túl mélynek.Én közben benéztem a női öltözőben is, ahol senki nem sikoltott rám :). Az épületben található még egy kosárlabda pálya is, aminek a parketta borítását igencsak megrágta az idő vas foga.Az iskolába jutás elég nehézkes volt, mivel a főbejáratban kinőtt egy kisebb bokor csoport.Az iskola előtere teljesen szokványos volt, bármelyik magyar 70es 80as években épült zsibongójának megfelelt volna.Itt megtaláltuk azt a helyet, ahol nagyon sok gázálarc hevert a földön.Ezek szűrői ugyanis ezüstöt tartalmaztak és ezt a fosztogatók kiszedték belőlük.Az egész épületben a vandalizmus nyomait lehetett felfedezni,szétdobált könyvek formájában.Vajon ki vagy kik csinálhatták ezt?Unatkozó, a zónába beszökő fiatalok?Vagy egy megőrült tanár, aki nem tudta elfogadni, hogy el kell hagyniuk ezt a virágzó várost?A falon találtunk egy április 23.i újságot.Utunkat folytatva elhagytuk Pripyatot, hogy egy az erőmű melletti üzem konyháján megebédeljünk.Itt mindenkinek át kellet haladni egy sugárzás mérő kapun, hogy az ebédlőbe léphessünk.A "zóna" menü mindannyiunk tetszését elnyerte.Ezután lehetőségünk nyílt, hogy az ebédlőből hozott kenyérrel etessük a vízben úszkáló hatalmas harcsákat,amik egyébként nem a sugárzás miatt hatalmasak,hanem mert nincs ellenségük.Ezután az erőmű főbejárata előtti emlékpark megtekintése következett.Majd következett a nap csúcspontja, a szarkofág megtekintése!Itt a doziméter 4.6mikro sievert/óra körüli értékeket mutatott.A túravezető még a buszon figyelmeztetett, hogy a szarkofág egyik oldalát tilos fényképezni!Itt végre elkészült az első közös kép, amin az egész csapat rajta van.A visszafele tartó úton sikerült szemügyre vennünk a Csernobil 2 nevű monumentális rádió antennát,bár csak távolról láttuk méretei így is meggyőzőek voltak.A túra utolsó megállója egy az erőmű és Csernobil közötti óvoda volt.Mivel ez elég kieső helyen volt, itt látszódott legkevésbé a vandalizmus nyoma.Furcsa volt járkálni a rozsdás játékok és a földbe ásott gumik között.Odabent nagyon sok ágyat és játékot láttunk.Itt- ott lehetett látni az óvodás jeleket és kicsit elgondolkoztunk, vajon mi lehet most a zászló vagy a dinnye jelű "kis emberkével". Egyébként az óvoda mégsem volt teljesen lakatlan, hisz az egyik sarokban egy madár pár által épített fészek húzódott meg.Csernobilban még megálltunk a tűzoltóság előtt felállított emlékműnél.Ezután elbúcsúztunk idegenvezetőnktől, aki elmondta, hogy vár még rá sok sok "city tour". Visszafelé felfedeztük hogy nagyon sok kis falun mentünk keresztül amiket már annyira benőtt a növényzet hogy alig látni az út menti házakat.   

A visszafelé vezető úton meggyőződhetünk róla ismét, hogy Kijev mennyire szép város és mennyire európai!Azt viszont nem bántuk meg, hogy nem kocsival mentünk, mert a Kijevi közlekedés enyhén szólva is kaotikus!Folyt köv.

" alt="" class="" />