Chernobyl Tour-Reloaded

Ma este, azaz 26.án 19:30kor a Hír tv Retrográd című műsora Csernobillal foglalkozik .

  Miután visszaértünk, gyorsan lepakoltuk a motyónkat és elindultunk, hogy megtekintsük Kijevet nappali fényben ill. beszerezzünk estére egy kis igazi ukrán vodkát! Kijev ismét gyönyörű arcát mutatta!

  A sok aluljáró között viszont érdemes észnél lenni,könnyen eltévedhet az ember,mint ahogy ez nekünk is sikerült!Kinéztük, hogy másnap reggel hol tudunk bevásárolni a visszaútra ill. hol tudunk olcsón szuvenírhez jutni.Nem messze a hotelünktől egy Mcdonalds-ban elfogyasztottuk a vacsoránkat,majd visszaindultunk a hotelba, hogy az élményeket átbeszéljük és megkóstoljuk az út első ukrán vodkáját:)

Másnap reggel,ismét kevés alvás után megreggeliztünk majd gyorsan kiszaladtunk, hogy megvegyük hazára az ajándékokat,italt és az útra valami harapnivalót.Egész héten lógott az eső lába,ami most meg is érkezett.Egy üzletben az eladó bizonyára nagyon örült nekünk,ugyanis lehet Ukrajnában kis csokikat (szaloncukor szerű) kapni nagyon sok félét,de mivel nekünk ezek ismeretlenek, csak annyit mondtunk a néninek hogy mix:) Hát szegénynek a végére már nem volt teljesen őszinte a mosolya.Az egyik aluljáróban belebotlottunk egy majom jelmezbe öltözött emberkébe, akivel egész jól elbeszélgettünk,németül.Gyorsan visszamentünk a hotelba, összepakoltunk és kijelentkeztünk,semmi probléma nem volt.A szálloda előtt kerestünk egy nagyobb taxit,de az nem vett fel mert hogy érkezési sorrend is van...Így egy kisebb taxiba kellett bezsúfolódnunk és az állomásig pont 100 hrivnyát kért emberünk,ami pont a duplája a két nappal ezelőttinek!

Vonatunk időben érkezett és szerencsére miénk volt az utolsó kocsi, így hazafele jókat fotózhattunk a vonat végében,valamint láthattuk, amint kalauzunk papírral és némi gyújtóssal hozzálát a vagon felfűtéséhez.A hazafele útra is elláttuk magunkat rendesen itallal, de persze hazára is hoztunk vodkát.Hamar jó hangulatba kerültünk, amire a szomszéd fülkében utazó hölgy heves fejrázással fejezte ki nemtetszését.Laci az élmények hatására...egy kis időre le is feküdt pihenni.Hangulatos kis falvakon haladtunk át és a nap is kisütött.Lvovban kaptunk a vonat végére még egy kocsit,így ugrott a panoráma,de nem bántuk, hisz addigra már besötétedett.

Hajnalban értünk a határra, ahol is a vámosok a Balázsék "dugi" cigijét szépen magukkal vitték, mindössze 4dobozt hagytak meg nekik (fejenként 2dobozt engednek át).A mi vodkánk szerencsére annyira nem érdekelte őket,pedig állítólag arra is van valami limit.Innen már nem volt visszaalvás.Debrecenben elbúcsúztunk Lacitól.Hárman még feléltük maradék kajánkat és italunkat.Kis késéssel megérkeztünk a Keletibe és ezzel véget ért a nagy túra.A négy nap alatt 1.5L pálinka,kb:15L sör,3-4L bor,0.3L vodka és egy pár kávé fogyott el :D. Az egész túra kb. 120-130 000 Ft lehetett.

A hazafelé úton mindenki azt mondta, hogy egyenlőre elég volt,de pár hónap után már másképp gondoltuk,most pedig már egyértelmű hogy jövőre visszamegyünk,tehát a sztori folytatódik!

Ugyan nem pont idevág ez a dolog,de hátha mégis...A tegnapi nap folyamán(05.06) volt itt kishazánkban egy világbajnoki futam,amit EGY MAGYAR SRÁC MEGNYERT!

Ami miatt pedig billentyűzetet ragadtam az az,hogy a 2kereskedelmi csatorna(rtlk,tv2)esti híradójában erről egy szó sem esett!Az ugyan benne volt hogy szintén ezen a versenyen a szépségkirálynős színésznő(apropó ti tudtátok hogy színésznő? mert én nem)mekkorát bukfencezett bénaságában.De az hogy egy magyar csapat magyar pilótája világbajnoki futamot nyert arról semmi!!!Persze biztos volt benne megasztároscsillagszületikes hír,mert az kell oda.Meg hát annak idején ugye a fakertész zsolti állandóan folyt a csapból,pedig ő "csak" egy pontot szerzett.Ámbár lehet hogy apuci pénze többet nyomott a latban mint ha csak egy szerény de gyors pilóta vagy...Ámbár ezt már Varga "c" Zoli is megmondta amíg az ózdi kohászgyereket meg a salgótarjáni paraszt gyereket kell nézni sok jót ne várjunk...Alekosz hol lakik,ő is beférne a sorba...Vajon ha ma lenne Csernobil és nem lenne mobil telefon se internet,mennyire hiteles tájékoztatást kapnánk???off

Pontosan  ma 26éve , hogy 1986.április 26.-án hajnali 1óra 23 perckor felrobbant a Csernobili Atomerőmű!Ennek következtében ~200ezer embernek kellett elhagynia otthonát Ukrajnában,Fehéroroszországban és Oroszországban!Ők voltak a világ első atom menekültjei.

A sztori befejező része picit csúszni fog,sok a meló mostanság,de türelem:)

2011 Május 5.

Elérkezett a várva várt nap!Az éjszaka elég gyorsan eltelt,köszönhetően a késői fekvésnek.A hotelben a reggeli kicsit érdekes volt, semmi sem hasonlított a nálunk megszokottra,de minden nagyon finom volt,bátran próbáljatok ki minden harapnivalót!Visszamentünk a szobába hogy felkészüljünk az útra,lent a hotel előtt pedig felszerelkeztünk ukrán ásványvízzel(nem vodkával:).

Mivel a csoport találkozó a hotelünk előtt volt, így igen kényelmes dolgunk volt.Itt találkoztunk a Solo East Travel vezetőjével, akivel letudtuk a piszkos anyagiakat,sőt mivel ők intézték nekünk a szállást, a szoba árát is neki fizettük ki.Kicsit izgultunk, hogy a hotelban nem fogják-e majd mégegyszer elkérni, mivel semmilyen papírt nem kaptunk.Mivel csak pár napja volt a 25éves évforduló, ezért elég sokan voltunk.A buszon sikerült egész jó helyet kifognunk elől,így végig láttuk, hogy merre is megyünk.Az út elég érdekes volt,sok ukrán falun mentünk keresztül ill. volt egy pillanat, amikor kicsit megijedtünk.Történt ugyanis, hogy a buszsofőrünk leszállt egy buszmegállóban várakozóhoz,hogy megkérdezze merre kell menni!Számomra volt még egy érdekes körforgalom,ami akkora volt mint két foci pálya,kicsit oroszos:). Lassan megérkeztünk a Dytyatky-i ellenőrző pontra,vagyis a 30km-es körzet határához.Itt utitársaim próbáltak volna fotózni amit egy fiatal határőr nem nézett jó szemmel.Kicsit szemfüles voltam, igy a mi csoportunkból én léphettem át elsőként a Zóna határát.Innentől egy kicsit misztikus lett a táj hangulata. Csernobilban csatlakozott hozzánk az idegenvezetőnk.Furcsa volt, hogy itt viszonylag nagy volt a jövés- menés,bár ez megtévesztő hisz itt gyerekek már soha többé nem fognak játszani!Ezután következett a Chernobylinterinform irodája,ahol egy papír aláírása és egy rövid tájékoztató után folytattuk utunkat.A 10km-es határon viszonylag simán átjutottunk.Az első dolog, amit megláttunk az épülő 5ös és 6os blokk hűtőtornya volt és az akkor még építés alatt álló 5ös és 6os blokk.Érdekesség, hogy a baleset után a hivatalos szervek nem akarták leállítani az építéseket, így a 4es blokkal együtt a Szovjetunió legnagyobb atomerőműve lett volna a Csernobili.És végre megpillantottuk a fák között az atom erőmű kéményét!Közben elhaladtunk egy csatorna mellett, amin volt 4 zsilip és az egyik le volt zárva,valószínű a néhai 4es blokk zsilipje.Ezután pedig feltűnt előttünk a Pripyat jellegzetes "városköve".Azért egy kihalt övezethez képest meglepően jó utakon közlekedtünk!A romos házak előttünk jelezték, hogy  megérkeztünk az "ukrán Paksra",azaz Pripyatba.Furcsa volt elhaladni az idáig csak képről,videóról látott házak között a Lenin sugárúton.A túra első megállója a művelődési háznál volt.Ezt körbe járva jutottunk el a sohasem használt vidámparkba,a világ egyik leghíresebb óriáskerekéhez.Eléggé megviselte az idő a fa szerkezeteket,de a dodzsemek sem néztek ki túl jól.Egyébként csoda, hogy megvannak,pár vasgyűjtésre szakosodott család hamar elhurcolná, ha mondjuk ez kis hazánkban lenne.Követtük a turisták által kitaposott ösvényt,közben kisérőnk több helyen megmutatta a sugárzást,ami némelyik moha társuláson 11 mikro sievert/órát mutatott!Budapesten ez az érték 0,059-0,135 mikro sievert/óra.Ezután a Hotel Polissyaba mentünk, amelynek tetejéről fantasztikus kilátás nyílt az egész városra és magára a szarkofágra.A hotelben egyébként volt lift, ami valamikor önállósította magát és két emelet között fél úton elakadt.Ezután a túra egy kis időre elakadt, mivel egyik társunk elmaradt,de megkerült!Folytattuk buszos utunkat a kihalt Pripyatban,következő fotós helyünk egy iskola és az uszoda volt.Itt két részre vált a csoport, hogy kényelmesebben tudjunk nézelődni.Mi az uszodával kezdtük.Az előtérben valamikor büfé működött,sajnos ott jártunkkor már jó ideje zárva volt.A medencéhez érve megdöbbentő volt, hogy milyen mély medence,a képek alapján nem tűnt túl mélynek.Én közben benéztem a női öltözőben is, ahol senki nem sikoltott rám :). Az épületben található még egy kosárlabda pálya is, aminek a parketta borítását igencsak megrágta az idő vas foga.Az iskolába jutás elég nehézkes volt, mivel a főbejáratban kinőtt egy kisebb bokor csoport.Az iskola előtere teljesen szokványos volt, bármelyik magyar 70es 80as években épült zsibongójának megfelelt volna.Itt megtaláltuk azt a helyet, ahol nagyon sok gázálarc hevert a földön.Ezek szűrői ugyanis ezüstöt tartalmaztak és ezt a fosztogatók kiszedték belőlük.Az egész épületben a vandalizmus nyomait lehetett felfedezni,szétdobált könyvek formájában.Vajon ki vagy kik csinálhatták ezt?Unatkozó, a zónába beszökő fiatalok?Vagy egy megőrült tanár, aki nem tudta elfogadni, hogy el kell hagyniuk ezt a virágzó várost?A falon találtunk egy április 23.i újságot.Utunkat folytatva elhagytuk Pripyatot, hogy egy az erőmű melletti üzem konyháján megebédeljünk.Itt mindenkinek át kellet haladni egy sugárzás mérő kapun, hogy az ebédlőbe léphessünk.A "zóna" menü mindannyiunk tetszését elnyerte.Ezután lehetőségünk nyílt, hogy az ebédlőből hozott kenyérrel etessük a vízben úszkáló hatalmas harcsákat,amik egyébként nem a sugárzás miatt hatalmasak,hanem mert nincs ellenségük.Ezután az erőmű főbejárata előtti emlékpark megtekintése következett.Majd következett a nap csúcspontja, a szarkofág megtekintése!Itt a doziméter 4.6mikro sievert/óra körüli értékeket mutatott.A túravezető még a buszon figyelmeztetett, hogy a szarkofág egyik oldalát tilos fényképezni!Itt végre elkészült az első közös kép, amin az egész csapat rajta van.A visszafele tartó úton sikerült szemügyre vennünk a Csernobil 2 nevű monumentális rádió antennát,bár csak távolról láttuk méretei így is meggyőzőek voltak.A túra utolsó megállója egy az erőmű és Csernobil közötti óvoda volt.Mivel ez elég kieső helyen volt, itt látszódott legkevésbé a vandalizmus nyoma.Furcsa volt járkálni a rozsdás játékok és a földbe ásott gumik között.Odabent nagyon sok ágyat és játékot láttunk.Itt- ott lehetett látni az óvodás jeleket és kicsit elgondolkoztunk, vajon mi lehet most a zászló vagy a dinnye jelű "kis emberkével". Egyébként az óvoda mégsem volt teljesen lakatlan, hisz az egyik sarokban egy madár pár által épített fészek húzódott meg.Csernobilban még megálltunk a tűzoltóság előtt felállított emlékműnél.Ezután elbúcsúztunk idegenvezetőnktől, aki elmondta, hogy vár még rá sok sok "city tour". Visszafelé felfedeztük hogy nagyon sok kis falun mentünk keresztül amiket már annyira benőtt a növényzet hogy alig látni az út menti házakat.   

A visszafelé vezető úton meggyőződhetünk róla ismét, hogy Kijev mennyire szép város és mennyire európai!Azt viszont nem bántuk meg, hogy nem kocsival mentünk, mert a Kijevi közlekedés enyhén szólva is kaotikus!Folyt köv.

" alt="" class="" />

Holnap este kaptok egy magyar nyelvű(!) egy órás filmecskét csernobilról!Nem, nem a csernobili csata!Közben ahogy időm engedi írom a túra beszámolót is!Mindenkinek kellemes húsvéti ünnepeket!

A kezdetek:

2010 év végén szerveződött egy kis csapat egy blogos "fórumon" hogy valamikor eljussanak a Lezárt zónába.

2011.januárjában kezdődött az út megszervezése és kitűztük a napot is 2011 május 5.-e.Mi a vonatos utazás mellett döntöttünk(Tisza express),amitől én egy kicsit tartottam hogy 25óra tömény vonatozás,de végül nem volt olyan vészes!

2011.május 3. Elérkezett az indulás napja ami számomra kicsit rumlisra sikeredett.Éjszaka érkeztem meg Németországból,majd délelőtt várt még rám egy állásinterjú is.Ezután még hrivnyát kellett váltanom,ami nem is volt olyan egyszerű,javaslom ne az utolsó pillanatra hagyjátok!Következett az indulás ahol is kb:20km után satu fék,az útlevél otthon maradt.Végül is sikerült elérni a 18:40kor induló vonatot,sőt még egy söröcske is belefért az útitársakkal a restiben.A vonaton megkezdődött az ismerkedés és a vonat felfedezése,ahol is Bazsi megállapította hogy a wc már nem működőképes,amit jelzett is Jurának a hálókocsi kalauznak,aki ekkor még nem is sejtette hogy ez a momentum egy kezdődő "barátság" első jele volt.A vagon egyébként tipikusan oroszos volt,minden működik csak erőből kell csinálni,a fűtés szénnel és fával történt egy kazánban,nesze neked XXI.század.Kedvencünk az ablak feletti piktogram volt,ami munkavédelmi utasításnak sem lett volna utolsó,nevezetesen hogy ne dobj ki semmit az ablakon!A poén az hogy az ablakot ki sem lehetett nyitni!!!Az út további részében folyt a barátkozás,felfedeztük, hogy ki milyen itallal készült az útra.Eljött az este,a határ ellenőrzés és az általunk jobban várt forgóváz csere.Mire ideértünk a hangulatunk már elég oldott volt.Az ukránok elég komolyan vették az ellenőrzést és itt folytatódott Bazsi és Jura barátsága is.Történt ugyanis hogy szegény Bazsinak már nagyon ki kellett volna mennie,és vagy négyszer elindult de Jura mindig vissza zavarta őt a helyére.Szegény már majd be pisilt,mi szintúgy csak mi a röhögéstől!Apropó vámosok!Volt egy kedves magyar határőr,aki megkérdezte hogy hová megyünk,mire mi mondtuk hogy Csernobilba.Erre ő nevetett egyet majd azt mondta-Mindenki azt mond amit akar:) !A forgóvázcseréből egyébként nem sokat láttunk,de Bazsi elintézte hogy leszállhasson és megörökítette az első ukrán m62-es mozdonyt!Eljött az alvás ideje, ami elég rövidre sikerült,de a reggeli táj mindenért kárpótolt.Szemerkélő eső,hegyek,gyönyörű volt!Ekkor még mindig hátra volt számunka egy napi vonatozás.Az ukrán oldalon egyébként Jura is felvette az UZ egyenruháját,idáig melegítőben és papucsban szaladgált.A reggeli kávé után folytatódott az ivászat is,mintha mi sem történt volna.Apropó kávé..a kávé ára számunkra soha nem derült ki,mivel mindig más árat fizettünk érte,de megérte mert finom volt.Következő állomásunk Lvov volt, ahol már végre mi is leszálltunk a vonatról.Itt szokatlanul hideg idő fogadott minket,mindössze 4fok volt.Itt végre láttunk egy dupla szergejt!Itt egyébként volt egy mozdony csere is a vonatunk élén.Az út további része kicsit unalmas volt,leszámítva egy árusnénit aki igencsak drágán mérte a pívót,javaslom tőle ne vegyetek utánpótlást!Este 8ra értünk Kijevbe,magyar idő szerint este 7.Mielőtt leszálltunk volna Jura gyorsan megkérdezte,hogy mikor utazunk haza,nehogy véletlenül haza fele is őt boldogítsuk:). Gyorsan találtunk egy taxist,aki Samy Nacerit megszégyenítve furikázott minket a szállásunkra,az 50et nem ismerte,közben smsezgetett mi pedig izgultunk.A Hotel Kazatsky- ban volt a szállásunk lefoglalva,a taxis pedig 50hrivnyát kért,ennek később lesz még jelentősége!A szobák elfoglalása után kis csapatunk útra kelt hogy  felfedezze az éjszakai Kijevet.Gyönyörű a város a sok szökőkúttal a fényekkel.Számomra kicsit csalódás volt hogy nem láttunk egy Ikarust sem,sőt Ladát se nagyon.Visszamentünk a szobába,hogy kis alvás után másnap részt vegyünk a Csernobili túrán!   folyt.köv.

" alt="" class="" />

Az egyik kedvenc videóm,ami nemsokkal a kitelepítés után készült